Amikor a tornyoskertészek találkoznak a tengeri víz kisivítésével: „Null-szén-dioxidos paradicsomok” nöognak a Közép-Keleti sivatagon

Szaúd-Arábia Dzsiddá sivatagi területén egy teljesen zártságú többszernyős tornyoskertész termel naponta 3 tonna paradicsomot – itt nincs alulviz-gázdaság, nem hőszabályozó légkondicionáló, és az egyetlen vízforrás a tengeri víz.
A Kínában fejlesztett „tornyoskertész + tengeri víz kisivítése” integrált rendszer bizonyítja a technológiai innovációkon keresztül, hogy az agrártermelés legnagyobb korlátja nem a klíma és az erőforrások, hanem a képzelet.

Hogyan növelni zöldséget tengeri vízzel?

Tengeri víz deszalinizálása: A napenergiát használva fordított osmózis membránok hajtanak, tisztítják a sóvízetet ivóvízzé, amely közvetlenül kiszivároghat, és kevesebb mint 500 ppm sótartalommal rendelkezik.
Zártnyomású vízkörözés: Az öntözési hátszor vize UV fény által sterilizálódik, majd visszakerül a termesztési rácsra. Minden csepp víz több mint ötször felhasználható újra.
Hullámenergia termelése: A tengeri víz deszalinizálásból eredő hullámmeleg a talajforrású hőpumpákat hajtja, csökkentve az északi téli fűtési költségeket 70%-kal.
Sóerőforrás kihasználata: A koncentrált sóvízből kalcsi búrával fertőzik vissza a talajba, elérve a „só teljes kihasználását”.

Csillagszivárvány elleni tervezés: Kétrétegű enyhe membrán szélcsiszárító hálóval, a termelés 48 óra múlva folytatódik a homok és por invázióját követően.
Hősétes ellenálló növénytetés: Állandó 25℃ hőmérsékletű üvegházban a paradicsom gyökereinek még 45℃-os felszíni környezetben is hatékonyan fel tudják venni a tápanyagokat.
Hálózattól független működési képesség: A saudi projekt teljesen napenergiával működik. A viharok ideje alatt az energia-tároló rendszer 72 órát működhet.

A „pénz égetése zöldségek növelésére” helyett most már „pénzt keres zöldségek növelésével”, moduláris üvegházak váltják a sivatékokat gyümölcs- és zöldségbázisokká.